Egy Num paddal rövidebb – Roccat Arvo Téma: Kütyü

Sanci megkeresett, hogy a szigorlatra tanulás miatt nincs semmi ideje; teszteljem már kicsit helyette a Roccat Arvo-t. Mondtam jó: gémer klaviatúra, mi lehet benne? Gombok, nyomkodod őket és történnek a dolgok. Hú, de mekkorát tévedtem! Ez semmi körülmények között nem a 800-1200 forintos, kék-fehér hipermarket sajáttermék.

A dobozt megkapva nem is értettem elsőre, mit „kompaktozzák” az Arvo-t, a csomagolás ugyanis nem kicsi. Viszont nagyon igényes: a dobozban belső perem (ettől jelentősen nagyobb, mint a klaviatúra), külön tasakban CD driverrel, manualokkal, extra termék- és háttérképekkel. Kézbe véve a billentyűzetet, elsőre a súlya az, ami feltűnik; pestiesen szólva van benne anyag. A hátulján négy, nagyméretű, csúszásgátló betétet helyeztek el a négy sarkán, hogy ne mocorogjon, aki pedig maga felé szereti dönteni a klaviatúráját, az külön piros pontot ad majd a Roccat tervezőinek, mert a kihajtható lábak végén szintén csúszásgátló van.

Gondolom sokan éreztétek már magatokat kellemetlenül egy-egy lanon, mivel az egy főre jutó hely nem feltétlenül szolgálta ki az általad vagy a csapatod által kihasznált asztalfelületet. Ennek orvoslása miatt sokan beforgatták a billentyűzetüket, vagy a társuk hatalmas egérpadjára rátolták kicsit. A Roccat új terméke ezt a problémát szeretné megoldani, hisz sokak ezzel a pár centi plusszal valószínűleg sokkal komfortosabban érezhetik magukat

Összemérve egy átlagos darabbal, az Arvo ténylegesen jóval kisebb – egymás alá téve a kettőt, majdnem egy „numpad-nyival” keskenyebb. Persze, mondhatnánk, hiszen a nyilak és a felettük lévő 9 gomb nincs meg rajta. Ám igazából megvan, csak egy okos trükkel rátolták azokat a numpad-ra. A klavi jobb felső sarkában lévő Mode gomb pöcögtetésére vált a rendszer: ha a Mode világít, számbillentyűként üzemel az egység (aki a jobb keze hüvelyujjával nyomkodta eddig a nagy Num0 jobb oldalát, az kezdjen hozzászokni, hogy ott most egy másik gomb van); ha pedig nem világít, akkor nyilak és egyebek elérhetők – ilyenkor a nyíl ikonok világítanak. Amúgy biztos vagyok benne, hogy a gamer hardware gyártás 10 parancsolatában valahol igen előkelő helyen szerepel, hogy „valaminek világítania, villognia, esetleg ezeket, színt váltva ismételnie kell”.

Ahogy spóroltak a klavi szélességén, úgy igyekeztek a magasságnál is, ami tényleg 2-3 centivel kevesebb, mint egy szokványos darabnál. A trükk itt láthatóan az „Esc” és a funkció gombok peremre helyezése, ami nem vesz el a használati értékből, mert egy kis törés beiktatásával mindig látható a gombok felirata is. Kérdés, hogy a hátul így nyitva hagyott nagyobb résen keresztül (a billentyűk útja ugye) mennyi kosz kerülhet be huzamosabb használati idő alatt?

Valamennyi gomb egyébként kellemes tapintású, nem lötyög, leütéskor a hangjuk is minőségi (persze, én sem adok egy garast se a leütési hangért, de a „mert hülye azért nem vagyok” gazdaságos billentyűzetemhez képest tényleg zongorázni lehet a difit).

A szóköz alatt szélesebb a perem, mint egy mezei klaviatúrán, de kellett a helye a makró gomboknak. Ebből hármat kapunk ott, és még kettő van a Num1 és Num3 helyén. Előbbiek elhelyezésének alapötlete, hogy a Roccat megfigyelései szerint a játékosok a többivel ellentétben keveset használják a bal hüvelykujjukat. Itt pedig van egy kis bibi: mi van, ha én bal kezes vagyok, és az egeret azzal irányítom? Hát akkor eleve a szokásos gombjaim itt meg sincsenek (illetve nem ott, ahol megszoktam), és a makró gombok közül is háromtól elbúcsúzhatok. Vagyis nem nekem való a cucc.

Egyedi megoldások jellemzik tehát az Arvo-t. Nem tudom, hogy kit fog meg a „lenyesett” alsó sarok, vagy az F és J billentyűkön megszokott kis tapintható, kézmegvezető jel elhelyezése a gamerek alapgombján, a W-n, de az biztos, hogy ezek birtokában méltán lehet egyedinek titulálni a terméket.

A kábel bőven elég hosszú, hogy elérjen az asztalig, a csatlakozás USB-n keresztül történik.

A mellékelt driver, ahogy azt ígérik, nagyon felhasználóbarát. Könnyen telepíthető, és nem bonyolult benne a navigálás.

Összesen 5 különféle profilt tudunk létrehozni; ezek itt nem annyira a szokásos Apu, Anyu, Pisti, vendég sémát szolgálják, mint inkább a különféle irányítást igénylő játékokat. Én gyorsan létrehoztam FPS, RTS, MMO, és NFS profilokat, amikhez egyenként maximum három .exe elérési utat tud megjegyezni a software. Mikor ezek indítását észleli, automatikusan betölti a hozzá tartozó profilt, amely szokása igen hamar az ember szívébe lopja magát. Így a megfelelő, előre programozott makrók már az egyes játékok főmenüjének betöltésére készen állnak, akárcsak a szintén külön programozható kikapcsolt gombok (nem lesz többé véletlenül megnyomott windows gomb miatt bukott frag).

Azt, hogy az egyes játékokban miként viselkedik az Arvo, könnyen és röviden meg lehet fogalmazni: agilis, pontos. A lenti makró gombok mikrokapcsolós megoldása miatt kezdetben volt, hogy kétszer is megnyomtam valamelyiket, mert nem volt érezhető mozgás, de hamar meg lehet szokni.

A játékokon kívüli felhasználást már koránt sem támogatja ennyire az Arvo. Angol kiosztása miatt a nem vakon gépelőknek keresgélni kell az ékezetes betűket, de még a expert gépírók is lyukra futnak egy „Í”-vel. Aztán elfelejtették a betűkhöz tartozó másodlagos karaktereket rányomni a billentyűkre, így a # eléréséhez nekem 3 próbára volt szükségem.

És a végső döfést az árcédula viszi be: 15.625 forint. Ennyiért egy felsőkategóriás egeret kapni! Tényleg nem látom, hol nyújt bő 14 ezressel többet az Arvo egy hétköznapi alapgépnél.

Összefoglalva a Roccat Arvo ajánlható, de szigorúan csak egy szűk rétegnek. Igaz már maga a gamer perifériák egy szűkebb réteget képeznek, de jelen esetben talán azok a játékosok profitálhatnak a legtöbbet ezzel a termékkel, akik eddig kényelmetlenül érezték magukat a helyi hálózati bulik adta 80-100cm-s asztalfelületen. Illetve azoknak, akik sokat óhajtanak költeni egy egyedi megjelenésű, a játékokban remekül helytálló klaviatúrára… és jobbkezesek… és vakon gépelnek… és mindent megadnának három, jól pozícionált makró gombért… és utálják a „Í”-t.