Becup élménybeszámoló Téma: Counter Strike
Mint minden nagyobb lanos megmérettetésnek, az idei Becup rendezvénynek is sikerült felkeltenie az érdeklődésemet.
Hosszas beszélgetések és éjszakába nyúló mixelgetések eredményeképp körvonalazódni látszott egy lehetséges, f
Mielőtt IN MEDIAS RES jelleggel belevágnék, szerintem pár szót érdemes szólni az előzményekről.
Az utóbbi időben szokássá vált, hogy bizonyos (TOP?) csapatok összeállítása az utolsó pillanatban is változik, ezzel is megnehezítve az esélylatolgatásokat, nem is beszélve arról, hogy a mai TOP csapatok között szinte annyira kiegyenlített a helyzet, hogy akár egy lanon belül is változhat, hogy éppen ki kerül előnyösebb helyzetbe. Többek között hiányoltam egy jó kis DVD_R cikket (ami nyilván az imént említett szituáció miatt nehezen lett volna kivitelezhető), mely kellő cinizmusával és részben fanyar humorával sokakat megmosolyogtatott volna(kivéve persze pár egyént, akik az írás tárgyát képezték volna, mert hát köztudott, hogy akin a billentyűzetét köszörüli kap bőven hideget/meleget).
A Becup mint rendezvény immár negyedik alkalommal került megrendezésre, melyeken a 2007-est leszámítva valamilyen formában mindig részt vettem. 2008-ban egy baráti csapattal komoly küzdelem árán sikerült beverekedni magunkat a legjobb 32 közé. Miután 2009-ben is jelen voltam, gondoltam még ha sok állóvizet nem is zavarok fel, megtisztelem a scenet az idei jelenlétemmel is.
Csütörtökön le is fixáltam minden elérhető ismerősömmel a találkát, Bogi-val pedig hogy kiszaladok érte Kőbánya-Kispest vasútállomásra. Péntek délelőtt egy kis önszorgalmi tevékenység után összekészültem és útra keltem.
Jó szokásomnak adózván megálltam a szelektív hulladékgyűjtőnél, kidobtam a műanyag üvegeket. Visszaülve Ervinkébe(igen így hívják az autómat, érdemes tudni róla, hogy a versenyen résztvevők kb 60%-ánál idősebb, idén lett nagykorú 🙂 )ért az első meglepetés, miszerint nem akar kioldani a kormányzár, hála a poros, még aszfaltmentes utcának ahol lakom. Pár perc rohangálás után a közeli autómosóból szereztem zár olajozót, majd rövid küszködés árán folytathattam utamat. Gyorsan egy telefont megejtettem Boginak, miszerint érkezem, csak lassabban a vártnál, amikor is közölte, 20 percet késik a vonat. Gondoltam nem szükséges rohannom, kényelmesen haladtam befelé. A kölcsönkapott GPS-szel többször is összeütközésbe kerültem az út során, a Lágymányosi hídnál már rendesen kiabált velem, de rákellett jönnöm sajnos mindig neki volt igaza(tudom szégyen, de 3 alaklom után sem találok oda nélküle).
Népliget felé haladva kisebb dugóba kerültem, ami 1km után úgy szűnt meg, hogy a mai napig nem értem miért álltam 15 percet egy helyben. Jó 10 perccel a megbeszéltek után értem a vasútállomásra. Bogi volt olyan rendes és megengedte, hogy szinte mindent cipeljek. Az autóhoz érve megjegyeztem, hogy nem illik táskát a földre rakni, de inkább oda pakoljunk, az mégiscsak tisztább. Ajtó kinyit, cuccok be.
2 percnyi kiselőadásban meghallgattam, milyen koszos az autóm, közben pedig beállítottam a GPS a következő uticélra, amit újabb 15 perc elteltével sikeresen elértünk mindenféle probléma nélkül.
Helyszínen:
A megszokottal ellentétben idén már nem láthattunk az épület oldalában, számítógéppel ücsörgő kiskockákat, hála az új bepakolási rendszernek. Kicsit segédkeztem a hurcolkodásban, majd csalódottan vettem észre, hogy a 15:00-tól beígért Red Bull show sehol sincs, nem mellesleg fogalmam sincs mit kellett volna keresnem, szóval akár az én készülékemben is lehetett a hiba 🙂
Röpke másfél óra múltán megérkeztek a többiek. Örömmel konstatáltam a tényt, melyre a Mylla társaságában érkezett 2 úriember hívta fel a figyelmem, miszerint aznap már nem kell kocsiba ülnöm, így a nagy ijedtséget gyorsan lefolytottuk egy szívmelegítő HP társaságában.
A bepakolások kezdtek befejeződni, szinte minden csapat megérkezett. A már-már állandó hálózati és szerver problémák úgy gondolom idén kimaradtak, ami pozitív dolog, bár megjegyezném, amit peza említett: 10-ből 10 lan nem kezdődik időben, hát ez nem volt másképp most sem, de elhanyagolható volt a csúszás mértéke.
A csoporteredményeket nem sikerült figyelemmel követni, nem lett volna jelentősége, nagy általánosságban mindenki hozta a papírformát. Estefelé a lányokba próbáltunk lelket önteni és komolyabb játékbeli kommunikációra ösztökélni őket, aminek másnap úgy tűnt volt némi eredménye.
Néhány FIFA(ReapR ne feledd mit ígértél :D) party, és fél környi autóversenyzés után úgy döntöttünk, a suszter maradjon a kaptafánál, így nekiálltunk csapatokat szervezni. A Zonacomputerses srácokhoz beállva a Bogival megerősített missread csapat ellen játszottunk egy mérkőzést, ami kb arról szólt, hogy próbáltam Nimand gépével barátkozni. (Ezúton is megköszönném neki a lehetőséget)
Hajnali 3 felé csatlakozott hozzánk kittuh, így már nehezebb lett volna az iménti társasággal játszani, el is indultam keresni 3 embert. Odamentem valami jóarcú fiatal társasághoz, akik elég értetlenül néztek rám, majd valami idegen nyelven elkezdtek beszélni hozzám. Megkérdeztem beszél e angolul, mondta igen és visszakérdezett, így jó 5 percem azzal ment el, hogy meggyőzzem, igen én is beszélek a magyaron kívül más nyelvet is. A vita végére érve megtudtam, univerzális játékosok, de csak csapatban jönnének, nomeg eleve elvetélt ötlet lett volna úgy játszani, hogy egyik csapat románul, másik magyarul, esetleg angolul infozgat.
Tovább keresgélve VÉLETLENÜL felébresztettem Mardukot és Inhat, így meg is lett a csapat 🙂
5 óra felé meguntuk a játékot, zuhany következett, majdpedig hosszas tanakodás után eldöntöttem, Ervinkében alszom.
8 óra felé felkeltem, visszaszolgáltattam Naominak a kölcsönkért billentyűzetet és vártuk a további csoportmeccseket.
Unalmas délelőtt volt, de koradélután megkezdődtek az érdekesebb dolgok.
Guitar Hero verseny vette kezdetét. Pont arra jártunk és mivel fogalmunk sem volt mi az, gyorsan beneveztünk 😀 Később ki is derült, őstehetségek vagyunk, a kategóriánkban pedig egy Logitech G35 fülest lehetett nyerni. Halkan meg is jegyezném, hogy egy olyan ember vitte el a medium kategória nyereményét, akinek még van is otthon ilyen játéka… köszönjünk neki a korrektséget és a szervezőségnek az egyenlő esélyeket!!!!
Jó spectatorhoz méltón beneveztem mindenre… gondolom nem meglepő, de üres kézzel jöttem haza, az egyetlen csomagom a Gigabyteosoktól származik, amiben egy „M”-es póló(XL-est hordok 🙂 )és 3 toll hevert egy köteg „post it” cetli társaságában… nembaj… már volt mibe rakni a fogkefémet.
Emlékezetes mérkőzéseket nem nagyon láttam. Nem jelenti azt, hogy nem volt ilyen, csak kevés időt töltöttem magával a Counter-Strike-kal, ezek ellenére mégis kiemelnék egy mérkőzést, amit a Snoopy cseh csapat játszott a teamwork gárdával de_dust2 mapon, ahol a külföldi együttes nagyon szép játékkal, kérve egy taktikai pauset az elsó ágra utasította a tw csapatát 16:14 arányú győzelemmel. Aki teheti, töltse le a demot, érdemes, mégha nem is adja vissza az ottani hangulatot.
Hazautazásom próbáltam húzni ameddig csak tudtam, 19 óra tájban azonban útra keltem, lemaradva a CSörözésről és a nagysikerű karaokeról (nem is baj, ptsz amilyen hülye volt, még a gitárszólókat is elénekelte volna :D).
Elköszönés után beállítottam a címemet a GPS-be, ami az M0-ra érve, gondolom az odaúton lefolytatott veszekedés miatt úgy döntött nem mutatja tovább merre kell mennem. Még sokkterápiával sem sikerült újra aktivizálni, így magányosan, nélküle folytattam az utat. Igaz, hogy innen már tudtam merre kell menni, de mégiscsak jobb ha van kivel beszélgetni.
A döntőt a karosszékemben ülve követtem figyelemmel. Bekell vallanom sosem gondoltam volna, hogy szurkolok olyan csapatnak, amelyben d5t neve is szerepel, ennek ellenére mégis megtörtént. A Style meggyőző fölénnyel, úgy gondolom abszolút megérdemelten nyerte meg a döntőt. Talán még drukkolok is nekik, hogy együtt maradjanak.
Tanulság:
Maga a LAN szép volt, jó volt, ennek ellenére mégiscsak a társaság az, amiért érdemes kinézni, ha már erre vetemedik az ember. Nagyon sok fiatalt láttam, akik úgy érzem tölthetnék értelmesebb dolgokkal is az idejüket, mint a meghirdetett versenyjátékok valamelyike.
Sokan még a korhatárokat sem ütik meg, ami szomorú tény, de muszáj beletörődni, hogy változik a világ és a felállított mérce már rég egy másik szinten van.
Methos