[OFF] Érdekes közösség Téma: Counter Strike

Első sorban leszögezném, hogy saját véleményemet szándékozom kifejteni a következőkben a manapság fórumon olvasottakról és azoknak a hátterében lévő társadalmi jelenségére szeretnék rámutatni valamilyen szinten.

A témát lehet vitatni és osztani is, de úgy látom, hogy valami defektus mutatkozik meg, amit személy szerint nem igazán tudok felfogni. Lényegébe ez az oka, hogy most blogot merészeltem írni és lehet, hogy ember nem lesz, aki elolvassa, de hátha hozzátesz valamit egyesek gondolkodásához a mondókám. Szóval egyre feltűnőbb és továbbra is szokatlan számomra az efelé furcsa megnyilvánulás. Talán regisztrálnom kellene minden népszerű közösségi oldalra, hátha „megvilágosodnék” (halkan megjegyzem, hogy sose lesz facebook-om, szóval továbbra is rendhagyó maradok).

A következőkben leírtakat az veszi magára, aki magára is ismer a sorok közt megbúvó jellemre, tehát nem a személyeskedési hajlamomat szeretném kiélni.

Ültem a gép előtt és a délután folyamán kaptam egy meghívást egy Steam-csoportba, ami hihetetlen módon megint teljesen idegen volt számomra. Megint egy olyan jellegű meghívó, amit Én nem tudok hova tenni, mert nem érint. Gondolom páran kezdik sejteni, hogy a fórumon terjengő témához van köze, azaz az elhunyt srácnak hoztak létre egy csoportot, ebbe próbáltak engem is meghívni. Mivel sokan rossz néven vették volna, hogy ha az említett témába fejtettem volna ki véleményemet, ezért inkább külön blog formájában próbálom levezetni, hogy mennyire is látom ennek értelmét, mennyire is normális ez. Felnéztem ide, a fórumra, szokásos napi mustra. Láttam, hogy az a bizonyos blog már száz feletti bejegyzéssel büszkélkedik, ezért belenéztem Én is. Megrágtam, elolvastam az összes hozzászólást és levontam pár következtetést.

Mielőtt bárki is hozzám vágná, hogy érzelmi nulla vagyok, érzéketlen, tuskó, szólok, hogy erős tévedésben van, mert Nekem is megvannak a saját magánéleti problémáim és elég ritka az, hogy ne vágnának haza egyes történések és ne hagynának mély sebet maguk után. Tehát okosan a szavakkal, nem éri meg meggondolatlanul szurkálódni.

Szóval végigolvastam az összes hozzászólást és első észrevételem az volt, hogy az illetőt hozzávetőleg kettő, vagy három ember ismerhette személyesen. Személyes alatt tényleges, „face to face” ismeretségre gondolok és nem voice szerveres, videotelefonálós ismeretségre asszociálok. Felmerült bennem ezek után, hogy miért is írogatja mindenki a rövid sablonos szövegeket (R.I.P; emlékezni fogunk rád; nem ismertem személyesen, de nyugodjon békében; őszinte részvétem; ilyen fiatalon…) és egyesek miért írnak lényegébe rövid hegyi beszédet nagy bölcs módjára? Szabályosan behaltam azon, hogy egy lényegébe teljesen átlagos esethez ennyien és ilyen minőségben hozzászóltak, holott még csak nem is egy ténylegesen ismert személyről, vagy nagy tömegről volt szó, hanem egy viszonylag hétköznapinak mondható srácról, akihez itt sokaknak az ég egy adta világon semmi köze. Rendben van, emberről van szó, bár egyesek faját illetően sokszor kételkedem, mert elég meredek dolgokat mernek véghez vinni. Tehát most egyetlen biztos és stabil közös nevező az a faj. Ha ebből a szempontból nézzük és lennék olyan mártír, akkor a szívemre venném a naponta elhalálozó embertömeget. Azt hiszem ez eléggé röhejes lenne. Lehet, hogy a naponta elhalálozó ezer emberes tömeg (hasra ütésszerű érték) fele játszik több olyan játékot is, amit mondjuk Én is, de ez továbbra is eléggé gyenge alapja lenne a sajnálatnak. Én ezt valamiért felszínesnek látom. Felszínes, mert tényleg köze nincs a többségnek az illetőhöz. Nem ismerik Őt, a családját, a körülményeket. Hogy válthat ez ki így, ilyen formában sokakból érzelmeket? Azt hiszem sehogy. Abban is kételkedem, hogy a többségben a kiváltott érzelem időtartama meghaladta az egy percet. Ezek szerint sokan bele se gondolnak, hogy eleve naponta több ezren halnak meg, csak nem kapunk róla értesítést és hogy ez csak csepp a tengerben.

Az együttérzés, vagy részvét szép gesztus. De a hangoztatott érzelmek nem valósak, hanem csupán a körvonalaiban létező közösségi szellem mutatkozik meg. Mert teszem azt elmegy mellettem valaki az utcán, következő nap elcsapja egy autó, meghal. Utólag kiderül, hogy volt valami közös elfoglaltságunk és ezt egy tematikus fórumon megszellőztetem. Kérdem Én, hogy ha leírom, hogy Kis Béla horgászott és elgázolták, majd belehalt, az hány olyan emberből vált ki tényleges érzelmeket, akik nem ismerték Őt? Úgy gondolom senkiből sem. A halál természetese dolog, még ha olykor abszurd helyzetek miatt következik be, mint pld. tüdőgyulladás, amit a jelenkorban nehéz nem észrevenni, majd gyógyítani. Ezt nem OFF-olási célzattal írom, hanem azért, mert akármennyire is közös pont, hogy a srác játszott egy PC-s játékkal, amit rajtunk kívül szintén játszanak pár millióan, ez még nem vonja maga után azt, hogy ténylegesen sajnáljuk. Hisz vele egy időben más is elhunyhatott. És ha az nem CS-zett, akkor már nem is sajnálja az ember? Nem túl logikus szerintem. A közösségnek ereje van, ez látható. De mégis mire? Sok gyűlölködő ember van, megeshet, hogy csak egyetlen egy közös pont van, amiben megegyeznek, de minden másban ellentéteik egymásnak. Erre tipikus példa mondjuk a nacionalizmus. Teszem azt két ember rühelli egymást, de facebook-on mindketten erős hungaristák, ez az egyetlen közös nevező és minden hungar(y/ian)/magyar szót tartalmazó klubba belépnek, mert az ugye úgy a módi. Ha ezt nem veszik figyelembe, simán összevernék egymást, mert más nézeteket vallanak. Ezért is furcsállom, hogy Steam-en rendszeresen kapok meghívókat ilyen gyászolásokra, fan-klubokba, na meg különféle public szerverekre, amik teljesen értetlenkedve nézek.

Úgy érzem, hogy ez egy újkori „csordahatás”. Sokan részese akar lenni mindennek. Egyesek hajlamosak azt hinni, hogy ez másoknak jó lehet és kell, vagy érdekes lehet. Úgy érzik, hogy mindenki számára információval bírhat, fontos és érdekes lehet. Hát sajnálattal közlöm, hogy nem az. Ha tényleg egy nagyon nagy, öreg róka lett volna, még meg is értem, hogy foglalkozik vele az elektronikus sajtó. De aktuális esetben egy srácról beszélünk, aki meghalt, eléggé abszurd módon. Talán meg kellene hagyni ennek az eseménynek az intimitását és nem kellene úgymond nagy dobra verni, mert hát ennek ellenére ez egy hétköznapi történés volt. Bár a szándék/gesztus szép, de ehhez bizony a közösségnek köze nincs.