„Sikerpszichológia” by DSt Téma: Counter Strike

Üdvözlök ismét minden olvasót!

Bevezető:
Nem is tudom, hogy milyen régen volt már mikor ezt a bejegyzés ablakot megnyitottam. Már-már nem is emlékeztem hol kell új bejegyzést írni és a nyár kellős közepén lassacskán az írást is kezdtem elfelejteni. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy ismét jelentkezek.
Bevallom őszintén, hogy hiába a nyár, a napsütés, a strand, kicsit hiányzott az utóbbi hetek pörgése után a nyugalom és legfőképpen az írás, úgy éreztem már, hogy ismét ideje lenne visszarázódni és esetleg alkotni valami cikkféleséget. Ebből adódóan ez a bejegyzés kissé öncélú, ugyanakkor mostanában fogalmazódott meg bennem egy újabb cikkre való anyag, valami olyasmi, ami talán mások számára is érdekes lehet és sok mindenkit érint, ezért megérheti a publicitást. Valahol magamnak is igyekeztem összeszedni a dolgokat, ha meg már igen, akkor miért ne osszam meg másokkal. Bár nem gondolnám, hogy világmegváltó okosságokat és bölcseleteket fogok kiadni a kezeim közül, mégis a sok közhely ellenére, mint általában lenni szokott, az elmélet sokkal másabb, mint a gyakorlat és amit elméletben mindenki tud, mert annyira elcsépelt, azt valójában csak kevesen tudják ténylegesen, és még kevesebben valósítják meg a gyakorlatban.

Témafelvetés:
Inspirációmat a téma iránt pár mostanában zajlott beszélgetés adta. Bizonyára vannak még olyan olvasók –habár mostanában ahogy elnéztem eléggé megcsappant a közösség- akik még olvasták a korábbi cikkeimet, és hozzászoktak azokhoz az általános témákhoz amikről tudok, vagy éppenséggel szeretek írni, ezért ő számukra a mai téma sem lesz túl nagy meglepetés, hiszen a sikerről, hozzáállásról, győzelemről, és persze valamilyen szinten, ezen fogalmak „pszichológiájáról” lesz szó. Itt mindenképpen megemlíteném, hogy ez a cikk is, a korábbiakhoz hasonlóan az én kizárólagos szubjektív véleményemet tükrözi, és mindenféle tudományos kutatást mellőzni kíván. Noha bizonyára vannak dolgok, amiket megírtak már mások (esetleg sokan) és igazoltak kísérletek, vagy épp ellenkezőleg, cáfolták a feltételezést. Ezt azért is érzem fontosnak megemlíteni, mert valahol kicsit minden leírt betűnek súlya van, és felelősséggel tartozom értük, ennek köszönhetően igyekszem legjobb tudásom szerint megírni eme bejegyzést is. Viszont érdekes képmutatás lenne a sikerről úgy írni, mintha minden téren az enyém lenne és többet tudnék róla mint mások, egyrészt azért, mert mindig szubjektív fogalom marad, mást jelent számomra, és mást minden olvasó számára, másreszt pedig azért mert önmagammal is másként számolok el. Ezen a ponton kicsit bele is csúsztam egy ilyen filozófiai paradoxonba, ami semmiképp sem lesz a cikkem alappillére, noha azért fog tartalmazni bőven ilyen jellegű kérdéseket, amiken nem árt kicsit gondolkozni. Előző cikkeimmel ellentétben ez a mostani bejegyzés nem a CS-ből fog kiindulni és nem azt fogja „megmutatni”, hogy a CS-ben elért dolgokat miként lehet máshol kamatoztatni, hanem az általánosból fog kiindulni és azt akár lehet a játékra levetítve hasznosítani, vagy éppen bármi másra.
Én magam azért tartom ezt igazán érdekes és jó témának, mert – mint a bevezetőben is említettem – valahol mindenkit érint, és mindenki magáénak tudhatja. Mindenki csinál vagy csinált valamit, amiben esetlegesen megpróbált jobbá válni, vagy éppen sikereket elérni. Ez a valami lehet egy egyszerű hobbi (pl. játék) vagy sporttevékenység, netán munka, karrier és szinte bármi. Jelen pillanatban ez a cikk az én személyes hozzáállásomat, véleményemet, elmélkedésemet és tényállásomat fogja közvetítetni a témával kapcsolatban, ennek köszönhetően a példák, asszociációk főként a saját tapasztalatomra, múltamra, jelenemre, korosztályomra és a fiatalabb rétegre fognak irányulni. Nem is szaporítanám tovább a szót: vágjunk bele.

Napjainkban..
Mostanában párszor szembe találkoztam azzal a problémával, hogy a szűk haveri, vagy éppen a kevésbé szűk ismeretségi körben mennyien belecsúsznak abba a problémába, hogy csak úgy sodródnak az árral. Mindenki csak úgy csinál valamit. Legfőképpen a továbbtanulók körében látom azt, hogy hányan csak úgy jelölnek valamit, mert épp azt hallották, hogy az jó vagy éppen az a „divat” vagy éppen oda megy a barát/baratnő, netán ott ütötték fel a nagykönyvet. Érdekes helyzet ez, hiszen valahol egy meghatározó és fontos döntésről beszélünk, amiknek komoly következményei vannak a későbbiekre vonatkozóan és ha rosszul hozzuk meg ezt a döntést akkor akár éveket, nagyobb összegeke és sok befektetett energiát dobhatunk ki az ablakon. Hihetetlen sok fiatal kerül abba a cipőbe, hogy elvégez „x” évet az egyetemből, netán befejezi a tanulmányait, amikor rádöbben, hogy egyáltalán nem arra a hajóra szállt fel amire akart, de hisz aki nem nézi meg sem a hajót, sem az úticélt, az ne csodálkozzon, ha eltéved a hajóval együtt. Ez éppenséggel csak egy egyszerű példa, ami mondjuk aktuálisnak mondható, vagyis én sokszor hallom ezt.
Mondhatunk más univerzális példákat, amikor nem a továbbtanulás a kérdés, hanem valamilyen tevékenységnek a végzése. Lehet ez a tevékenység sport, munka, karrier vagy éppen bármi. Legtöbben amit csinálnak, azt csak úgy csinálják, csak úgy lazán, hobbiból. Még talán ez rendben is van, vagyis ha őszinte akarok lenni, akkor engem nem zavar. A legtöbb esetben azonban azaz érdekes, hogy magát a személyt zavarja a saját helyzete, és ezeknek az embereknek a legnagyobb része elégedetlen, külső okokat keres a problémájára, hogy miért nem sikerül előrébb jutni. és azért mert.., de jól ismerjük már ezt a kifogás.txt-t, ki ne találkozott volna ezzel, vagy ilyen emberrel, netán a tükörrel. Problémamegoldás helyett sokan inkább lenyelik, beletörődnek, ez hosszútávon frusztrációt okoz és hamar kiég az ember. Befejezi, megbánja, hogy elkezdte, elpazarolta az időt, energiát, pénzt. Én a problémamegoldást az élet egyik legfontosabb elemének tartom, és jó ha valaki képes gyorsan és jól kezelni a helyzeteket, mert problémák, nehézségek mindig mindenben lesznek. Viszont van egy mégfontosabb dolog, mint a problémamegoldás, ez pedig az előretervezés, a problémát az előtt megoldani, mielőtt felmerül. Legtöbben ezt nem is ismerik, vagy lusták erre energiát fordítani, esetleg nem érzik jelentősnek. Pedig bárminek az egyik alappillére. Ez egy fontos tényező lesz majd a cikk későbbi részében. Én személy szerint a tudatosságot és az előre gondolkozást a fennmaradás és fejlődés egyik alapelemének tartom, az embernek pedig szerintem fejlődnie kell, fejleszteni önmagát, másokat, és legfőképpen azt amit csinál. Törekedni a sikerre, elérni valamit, elérni még többet és megalkotni valami újat. Ha valamit csinálok, és azt a valamit csinálhatom jobban, akkor valószínűleg túl nagy luxus lenne, megengedni magamnak azt, hogy „csak úgy csináljam”, meg kell próbálni jobban csinálni. Ez fejlődést hoz és haladáshoz vezet. Visszatérve a fenti tanulmányos példához és az előretervezés hiányához, én szerintem a probléma egyik forrása ezen képesség kihasználatlansága és a tudatosság hiánya lehet a legtöbb fiatal körében. Noha meg kell említenem, hogy itt senki se jós –kivéve azokat a valószínűleg emberi kereteket túllépő emberként definiált egyéneket a tudjuk milyen TV-n, akik a pénzvonzó elefánttal, és a sikermágus mesehősükkel bármikor csettintésre megmondják és befolyásolják a jövőt, úgy, hogy még egy paklit is kevergetnek közben- és nem is ez volna a lényeg. Hanem annyi, hogy rendesen mérjük fel a terepet magunkkal, körülményekkel, és minden más befolyásoló tényezővel kapcsolatban, mielőtt meghozunk egy döntést. Persze ehhez kell azért kellő önismeret is, aminek a hiánya szintén egy komoly probléma, főleg a mai fiatalság körében, és ez miatt sem egyszerű kérdés ez a továbbtanulásos problematika, de ez nem is ennek a cikknek a témája, hogy ezt most kifejtsem, és kellőképpen boncolgassam, sőt nem is az én dolgom. Ezért most azonnal általánosítanék és visszatérnék az univerzális és nagyon általános „siker” témához.
Ha hozunk egy döntést, akkor és ott elindul egy folyamat. Ez a folyamat és az ahhoz való hozzáállás, annak a jelentése számunkra, az amivel minden elkezdődik. Tudjuk-e, hogy miért csináljuk, kitűzzük-e a célokat, tudjuk-e, hogy hogyan akarjuk elérni, mennyi idő alatt, és mik lesznek a következmények, hogyan reagálunk a pozitív eseményekre és hogyan a negatívakra, vagy belecsúszunk a „csak úgy csináljuk” csapdába és majd mindig lesz, ami lesz.
Én abban hiszek, hogy a sikeresség és a győzelem valahol egy sémára épül és ez a séma tanulható, fejleszthető, mint az életben szinte bármi. Úgy gondolom, hogy a sikeresség nem is egy adott periódus, és nem is akkor következik be, amikor mondjuk külső megerősítés történik és mások elismerik a tudásunkat, vagy éppen sikerül megnyernünk egy versenyt. Persze papíron ez az, ami számít, de ez sokkal hamarabb kezdődik, mint az adott pillanat. Ez a folyamat és az út elején kezdődik el. Mostanában foglalkoztam hobbi szinten a testépítéssel pár hónapot és ez alatt a pár hónap alatt jó pár terembe megfordultam, ahol rendre azt tapasztaltam, hogy ezt is, mint minden mást hányan „csak úgy csinálják” és milyen sokan panaszkodnak, hogy ilyen étrendkiegészítő, olyan étrendkiegészítő és nem fejlődnek, vagy nem úgy ahogy kéne. Sokan még a gyakorlatokkal sincsenek tisztában, nemhogy az étrenddel, étrendkiegészítőkkel, élettannal és más alapokkal kapcsolatban, de mégis eredményt várnak, ami persze nem működik. Ez még a jobbik példa egyébként, mert vannak olyanok, akik meg elolvasnak 1 cikket vagy hallanak valamit és máris ők az önjelölt személyi edzők, akik terjesztik az igét. Mivel ismét nem egy példára szeretném kihegyezni, ezért ugranék is tovább, hogy valami közelebbit mondjak: hányszor tapasztaltam régen, hogy bementem egy random mixre és 2004-ben, 2005-ben már Pistike terjesztette az igét, hogy ő megnézte a Heaton moviet és a colttal így kell rotálni az ak-val pedig úgy. Ez a tipikus példája a butaságnak, amikor az a kevés megszerzett tudás a személy számára egy vagyont ér és túlértékeli. Valójában az igazi tudás az, ha tudjuk, hogy mennyi mindent nem tudunk még és ezzel jól kalkulálunk, mert akkor képesek leszünk fejleszteni önmagunkat. Ez a nem tudás és a nem tudás megértése épülhet véleményem szerint egy bizonyos sémára, ami mint már a bevezetőben is említettem, tele lesz közhelyekkel, olyanokkal amit mindenki tud, és ha figyelmesen olvastatok, azt is leírtam, hogy ezek a közhelyek a legveszélyesebbek, mert észre se veszi az ember, hogy nem tudja, ha meggyőződése, hogy igen. Írhatnék még példákat és boncolgathatnám tovább ezt a valahol filozófiai, de mindennapi részt, azonban már így is kezdek belecsúszni a szokásos hibámba, hogy túl sok lesz a karakter és a lényeget még el se kezdtem, ezért a következő bekezdés a lehető legrövidebben, tömören a sémát és a cikk talán leginkább lényegi, száraz, de talán nem unalmas részét fogja tartalmazni.

„A séma”

Legelső és legfontosabb tényező – Tudatosság:
Mindenekelőtt vizsgáljuk meg a helyzetünket, és azt a dolgot, amire vállalkozunk, amit el akarunk kezdeni csinálni. Van-e és lesz-e hozzá elég erőforrásunk, akár belső (személyiség, motiváció, kitartás, stb.) akár külső (pénz, energia, idő, stb.). Tűzzük ki a célokat és nézzük meg, hogy ezek a célok elméletben és más példákból kiindulva hogyan és mennyi idő alatt valósíthatóak meg. Gondolkodjunk előre, tervezzük meg a folyamatot, nagyvonalakban és apróbb lépésekben is, a fejlődésünket, és gyűjtsünk be minél több rendelkezésre álló információt (könyvek, cikkek, interjúk, korábbi tapasztalatok) ez legalább annyi időt kell, hogy igénybe vegyen az elején, mint a saját tapasztalati (gyakorlati) tanulás. Muszáj megérteni az adott dolognak minden apró részletét ahhoz, hogy később megfelelő tudást sajátítsunk el, és nem csak azt látni, hogy xy ezt érte el, vagy xy ezt nem, hanem azt is, hogy miért érte el, és a másik miért nem. Mögé látni a dolgoknak. A begyűjtött elméleti és megszerzett tapasztalati tudás alapján folyamatosan csiszoljuk a kezdeti tervünket, pontosítsuk, tökéletesítsük, majd próbáljuk személyre szabni. Egyedivé tenni, olyanná varázsolni, ami a korábbi évek rutinjával ötvözi a saját stílusunk, tapasztalatunk és ez által számunkra a legjobb lehet.

Kontroll:
Soha ne hagyjuk, hogy kicsússzon a kezünkből az irányítás és külső tényezők irányítsák a fejlődésünket, próbáljuk mi irányítani a külső tényezőket.

Hozzáállás és motiváció:
Ezt már a tudatosságnál meg kell vizsgálni, hogy van-e elég erőforrás. Mindenesetre röviden: az egyetlen elfogadható hozzáállás a folyamatos maximumra törekvés és az ezért való küzdelem az elejétől a végéig.

Koncentráció:
Bármiben az egyik legfontosabb tényező, hogy amikor csinálja az ember, akkor csakis az adott dologra koncentráljon 200%-ig és ne hibázzon benne.

Kitartás:
Közhelyes, de igaz: soha ne adjuk fel. Hiszen csak úgy kezdem el magát a folyamatot, hogy meg tudom csinálni.

Önmonitorozás:
Mindig szánjunk arra is időt, hogy átgondoljuk a teljesítményünket. Miért voltunk jók, miért rosszak. Miért sikerült egy nap jobban és miért rosszabbul. Ez által nagyon sok plusz információra rájövünk, amire az adott pillanatban nem és sokat tanulunk, majd olvassunk ismét hozzá, teszteljük az újonnan kialakult hipotéziseket (feltételezés), menjünk utána a dolgoknak és ami jó észrevételnek bizonyult azt tartsuk meg, majd építsük be. A rosszat pedig ne felejtsük el, hogy újra ne kövessünk el sem azt, sem hasonlót. Minél jobban megismerjük önmagunkat, annál jobban belelátunk a folyamatba is majd és főként a kettő kölcsönhatásába.

Önkritika:
Legyünk magunkkal szemben igazán kritikusak. Ne elégedjünk meg szinte soha, akarjunk többet és többet és a legfontosabb, hogy először magunkban keressük a hibát.

Önbizalom:
Tanuljunk meg tényleg bízni magunkban. Ha mi nem tesszük, más se fog bennünk. Az egyetlen, amiben hihetünk, hogy képesek vagyunk rá.

Tisztelet:
Tiszteljük magunkat és munkánkat annyira, hogy mindig a lehető legtöbbet hozzuk ki, ami tőlünk telik. Ez a minimum, amit elvárhatunk magunktól. Továbbá legyél büszke arra, amit addig elértél, tiszteld magad, a munkád, és talán mások is tisztelni fognak.

Ezek a dolgok kezdetnek jók. Kiindulásnak pont megfelelőek, sőt ezek az alapok, ezek a legfontosabbak, később ezekre lehet építkezni, ha ezek nincsenek, akkor később nincs mire építeni. Viszont bármiben, amit csinálunk később találkozni fogunk a „teherrel/téttel” az elvárásokkal, és ha sportról van szó, legtöbbünk az izgalommal is. Még ha sikeresek is leszünk, akkor is lesznek rosszabb és jobb pillanatok/szériák is, ezeket is feltétlen meg kell tanulni kezelni, fenntartani a motivációt és hasonlók. Ezek azonban már sokkal kevésbé univerzális dolgok. Nem igazán tartoznak bele ebbe, azaz az én személyes siker sémámba és leginkább csak nagy általánosságokban lehetne róluk írni, de ezt is inkább egy másik cikk témájának érzem. Lehetséges, hogy a legkevésbé sem volt hasznos a cikk, még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a tanulságosság helyett inkább csak szembesítő, motiváló jelleget öltött azoknak, akik épp valamit el akarnak kezdeni komolyan, de azért bízom benne, hogy elgondolkodtató is lehet. A tévedések és a szubjektivitás jogát továbbra is fenntartom, és azt is, hogy én se tudok többet erről az egészről, mint bárki, csak egy vélemény, amit gondoltam megosztok.

Köszöntem a figyelmet.