Hearts of Iron Téma: Counter Strike

Szereted a stratégiai játékokat? Az se baj, ha bonyolult? Unod már a zergrushKEKEKEKEKEKE-t? Szeretnél egy kicsit elmélyültebb stratégiai játékot? Akkor Neked egy Paradox játék való.

A nem túl ismert Paradox Interactive nevű játékfejlesztő cég évek óta foglalkozik ún. „grand strategy” játékokkal, mindenféle történelmi korszakot átölelve, mint például az Europa Universalis, Victoria, és majd amit most is be szeretnék mutatni, a Hearts of Iron. Ezekben az a lényeg, hogy egy jó elnök (vagy király, vagy épp diktátor?) módjára az országot irányíthatod, a gazdaságtól kezdve az iparon, a diplomácián, fejlesztéseken, kereskedelmen, és egyebeken át egészen a csaták irányításáig, ha úgy adódik.
Aki már valaha is kipróbált ilyen játékot, az sokszor le is törli hamar, mondván, hogy túl bonyolult. Igen, sok mindenre kell figyelni egyszerre, viszont ebben rejlik a szépsége, mint majd lentebb kiderül. Én a HoI sorozatból először a 3. résszel játszottam, valamikor a nyáron. Kezdetben én is megijedtem a sok mütyürtől, azt se tudtam mi mit csinál. Szerencsére a tutorialban van egy úgymond „autopilot” mód, amellyel bizonyos (nevezzük úgy) ágazatokat lehet az AI-ra bízni.
Természetesen először mindent a gépre bíztam, csupán a hadsereg irányítása volt az én kezemben. (Mellesleg Németországgal kezdtem, 1939.szept.1-i kezdettel, Lengyelország megtámadása, ugyebár.) De észrevettem, hogy bizony itt nemcsak az van, hogy kijelölöm mindet, és rányomok az ellenfélre, és kész, dehogyis. Annál azért fifikásabb.

Meg is untam hamar, de szerencsére rövid időn belül visszatértem. Belegondoltam, hogyha nem vetem bele magam mélyebben, nem lesz miért megszeretnem. Márpedig engem érdekeltek az efféle játékok, ahol sokkal nagyobb befolyásom van egy adott ország irányításában. Úgyhogy 1-2 hónappal később ismét belevágtam, ugyanúgy Németországgal. Elegendő is volt először a csatákat irányítani. Legyőztem Lengyelországot, majd Franciaországot is. Aztán valahogy késztetést éreztem, hogy Angliát is lerohanjam. Na de nem volt csapatszállító hajóm. Akkor hát vegyük kézbe a termelési ágazatot. Csináljunk pár csapatszállítót, meg némi extrát. Megvan, na huss, a német tengerészgyalogság(!) pár hónap alatt bevette egész Nagy-Britanniát. És valahogy jó érzés volt, hogy én magam írhatom a történelmet. Aztán szerezni kell szövetségeseket is. Kezembe vettem a diplomáciát. Rövidesen egész Európa a kezemben volt. Több ipart! Kezembe vettem a politikát. Aztán a kémkedést. Új páncélosokat! Radart! Kezembe vettem a fejlesztést. És akkor döbbentem rá, hogy mindent én irányítok. És élvezem a játékot. És itt mondhatom el, hogy azért szép ez a játék, mert úgy hódítasz, ahogy te akarsz (egy erősebb országgal). De ha kihívásra vágysz, azt is megkapod (egy gyengébb országgal). Vagy épp mindkettőben is részesülhetsz.
Aztán mielőtt patch-elni kellett volna a játékot, már Dél-Amerikában jártam. Kicsit sajnáltam, hogy nem vihetem tovább a mentéseimet, de aztán belevágtam ismét. 1951-re a Szovjetunión kívül, mindent meghódítottam, beleértve az USA-t is, már csak a Szovjetunió maradt, de egy ostoba „event” (Egy (mod fájlban is) megírható játékbeli esemény egy bizonyos időpontban, ami többé-kevésbé drasztikus változást hoz a gazdaságban/diplomáciában/stb-ben (vagy sehol).) miatt nem tudtam normális módon meghódítani őket. („Bitter Peace Event” a neve, az oroszok megkapják az Urál mögötti területeket, kb végtelen hosszú ideig tartó megnemtámadási szerződéssel (azt hiszem). Aki kipróbálja, majd látja.)
(Példa eventre: az Anschluss, habár itt csak egy választási lehetőség van, lehet több is, különböző hatásokkal.)

(Mellesleg a képeket gugliról szedtem, és tudtommal mentettem is képet, amint az USA megadja magát, de majd ha hazaérek, megnézem megvan-e. De nyugodtan elhihetitek.)
Később aztán áttértem a HoI2-re. Hogy miért? Aki kipróbálta a 2-t és a 3-at (az 1-gyel nem játszottam), az rájön, hogy a HoI3 némileg korlátozottabb, diplomácia és kémkedés szempontjából visszafejlődött, nincs meg az a szabadság, amit a HoI2 nyújt. Hasonló a két játék, de a HoI2 jobb szerintem, és most áttérek erre.
A játék a 1936-1964 között időszakot öleli fel (korábban ’52-ig). Van singleplayer és multiplayer mód (utóbbiról nem fogok írni, mivel nincs még tapasztalatom benne). Singleplayer esetén különböző hadjáratok közt válogathatunk, különböző időpontú kezdetekkel. Mindegyikben megvan a kihívás, nekünk csak el kell dönteni, mire vágyunk. Választhatjuk egy teljes ország irányítását, vagy éppen csak egy híres II. világháborús csatát is levezethetünk valamelyik oldalról. Aztán kezdődhet a játék, meglátjuk a térképet.
(Alább a Doomsday nevű kiegészítő hadjárata látható, ahol már a Szövetségesek és a Komintern csaphat össze.)

Elmagyarázni minden egyes dolgot elég hosszú lenne, ezért nagyvonalakban: bal oldalt láthatóak a térkép, tengeri, szárazföldi, légi egységek csoportjai, az éppen zajló csaták, és a bevethető divíziók. A térképnek többféle változata van, mutathatja a domborzatot, a diplomáciai helyzeteket, sőt az időjárást is többek között. Egy tartománynak többféle tulajdonsága van: domborzat, emberi erőforrás, ipar, légvédelem, erődítmény, tengerparti védelem, aztán nyersanyagtermelés, infrastruktúra, valamint egy lázadás lehetősége. Alatt látható a tartomány birtokosa, annak politikai beállítottsága, vezetői, valamint az ország ipari kapacitása, diplomáciai helyzete. Legfölül láthatóak az ország nyersanyagkészletei: energia, fém, ritka ásványok, olaj, utánpótlás, pénz, valamint emberi erőforrás mennyisége, atombombák száma, elégedetlenség mértéke („dissent”, ami magyarul nézeteltérés, de én magyarosítottam), szállítási kapacitás, ipari kapacitás. A fülek a különféle ágazatokat jelölik:
Intelligence, azaz hírszerzés. Különböző országokba kémeket küldhetünk, akiket feladatokkal bízhatunk meg, pl. agitáció, tervjazok lopása, stb.
Technology, azaz technológia. Hierarchikusan rendeződnek el a fejlesztések, természetesen egyiket előbb kell kifejleszteni, mielőtt a másikba kezdenénk.
Production, azaz termelés. Hadseregünket, vagy éppen tartományaink adottságait növelhetjük.
Diplomacy, azaz diplomácia. Van itt például kereskedelmi kapcsolatok vagy szövetségek létesítése.
Statistics, azaz statisztika. Összemérhetjük adottságainkat más országokkal.
Természetesen jobban el kell mélyülni ezekben, de aki kedvet kapott hozzá, annak csak ajánlani tudom. Kellemes, hosszú távú kikapcsolódást nyújt.