Magyarországon is lekapcsolják a fájlcserélőket? Téma: Érdekes

Az Európai Unió novemberben fogadta el a hosszú ideje készülő távközlési csomagot, mely irányelvként szolgál a tagállamok számára, s ennek teljes szövege a múlt héten vált elérhetővé az interneten.

Igen hasznos, nagy horderejű útmutatásról van szó (ne feledjük: az EU irányelveket ad ki, melyeket a tagállamoknak kell alkalmazniuk saját jogrendszerük keretei között, közvetlen kényszerítő ereje e szabályozásoknak nincs, csak közvetett), s ebben „kakukktojásként” jelennek meg azok a passzusok, melyek egyrészt az internethez való hozzáférést alapjogként határozzák meg, másrészt pedig tartalmaznak – igen általános módon megfogalmazva – olyan kitételeket, melyek a szerzői jogi biztonság megteremtését célozzák. A törvénycsomag mind az iparági szereplők (szolgáltatók, távközlési vállalatok), mind a végfelhasználók számára jelentős változtatásokat tartalmaz, ám a leghosszabb ideig vitatott előírásai valójában nem is tartoznának egy távközlési szabályozás keretei közé: az illegális tartalmak le-és feltöltésére vonatkozó rövid részekről van szó. Az érthető, hogy erről a komoly gazdasági következményekkel járó gyakorlatról véleményt kellett formálni, ám az kissé ködös, hogy vajon miért pont a távközlési csomagban.

Az ez ügyben érvényes irányelvek (a felhasználók és a szolgáltatók kötelezettségeiről és jogairól szóló rész a dokumentum 11. oldalán kezdődik, a jelen esetben különösen fontos passzusok a 26.-30. pontok) roppant tág határokat biztosítanak a nemzeti kormányoknak és testületeknek. E passzusok befoglalását hosszas vita előzte meg, igen kemény lobbiharcok folytak az EU-n belül: a francia gyakorlatra az EB már határozottan reagált, s kijelentették többször is, hogy az internetkapcsolat megvonása olyan súlyos büntetés, melyet csak a legkirívóbb esetekben, szigorúan szabályozva lehet végrehajtani. Ugyanakkor az is megjelent a közleményekben, hogy védeni kell a szerzői jogot, e jogok tulajdonosait, mivel a jogbiztonság garantálhatja csak a fejlesztéseket, a további munkát, bizonyos iparágak sikeres működését. A mostani direktívában is azt láthatjuk, hogy megpróbálják a lehetetlent: a kecske is jóllakjon, a káposzta is megmaradjon.

A roppant általánosan megfogalmazott iránymutatás szerint a nemzeti kormányzatoknak és felelős hatóságoknak gondot kell fordítaniuk az interneten terjedő „káros tartalmak” korlátozására – így a szerzői jogi ügyek egy platformra kerülnek az internetes bűnözés egyéb formáival. Erről az oldalról nézve a – nemzeti hatóságokra bízott – kemény fellépés a javaslat. Ugyanakkor a direktíva leszögezi azt is, hogy a tartalom- és szoftverválasztás szabadsága megilleti az internetezőket, előzetes korlátozásnak, cenzúrának nincs helye az európai jogrendben. Az irányelv kimondja, hogy a törvénybe ütköző online tevékenységek ügye – például a védett tartalmak jogosulatlan kezelése – nemzeti hatáskörbe tartozik, ezek szabályozásáért az adott ország hatóságai a felelősek. S újra csak leszögezik azt, hogy a szolgáltató nem kötelezhető monitorozásra, az általa közvetített tartalom ellenőrzésére, a helyi törvényhozók és ellenőrző testületek feladata fellépni a jogsértések ellen.

Mivel ez az alapállás a gyakorlatban meglehetősen nehezen értelmezhető, ezért megkerestük a Nemzeti Hírközlési Hatóságot (NHH), hogy ők hogyan látják a jövőt. Az NHH szóvivője elmondta kérdésünkre, hogy igen, a távközlési csomag által előírt jogharmonizációra hat hónapja van a magyar államnak is, s a szabályozási lépések között szerepel az illegális letöltések ügye is – hiszen benne van a fent említett irányelv a távközlési csomagban. De hogy valójában mi fog történni, az ma még teljességgel bizonytalan. Mindez főként annak köszönhető, hogy Magyarországon eddig még egyáltalán nem került szóba az illegális tartalmak megosztásának újraszabályozása, s mérlegelni kell, hogy – európai mintákat figyelembe véve – egyáltalán szükséges-e jelentős mértékben átalakítani a magyar jogi környezetet.

Az elmondható, hogy kontinensünkön szinte minden országban másként kezelik ezt a problémát. Az egyik szélsőség a francia/brit törekvés, ahol külső szervezetek bevonásával igen szigorúan kívánják büntetni az illegális tartalmakat megosztókat. A másik véglet a kiadói szövetségek és az Egyesült Államok által folyamatosan támadott spanyol megoldás, ahol senkit nem büntetnek jogvédett anyagok megosztásáért mindaddig, amíg be nem bizonyosodott az, hogy anyagi haszna származott belőle. A magyar gyakorlat valahol a kettő között van: a magáncélú letöltés legális, a fájlmegosztás, fájlcsere viszont büntetendő, különös súllyal akkor, ha mindez kereskedelmi célból történik.

Az új EU-s távközlési csomag most mindenképp előír valamiféle szabályozást. De a gyakorlati megvalósítás terén számtalan lehetőség adódik. Az egyik lehet az, hogy a jelenlegi gyakorlatot szentesítik egy új, esetleg egy központilag létrehozott ellenőrző szerv működésével egyetemben, de elvi lehetősége megvan a francia, „három dobásod van” alkalmazásának is. Mindez nyilvánvalóan politikai, illetve lobbikérdés. A következő hat hónapban kiderül, hogy történik-e valami e területen.