A Razer legújabb üdvöskéje – Imperator Téma: Kütyü

Az Imperator kifejezés, mint azt kiejtése és sejteti, az antik világból maradt ránk. Kis netes utána olvasással kiderül, hogy a Római Birodalomban azok voltak az Imperatorok, akik a hatalmat (imperiumot) birtokolták és gyakorolták, legyenek ők politikusok vagy sikeres hadurak; továbbá a konzulátus tagjainak megszólítása is ez volt. Szóval ez egy hosszú életpályán elérhető cím volt, ami a többiek felett állást, a kitűnést és a dolgok menetének aktív alakításához fűződő előjogot szimbolizálta.

Megjegyzendő, hogy minden kornak és helyzetnek megvannak a maga hivatalos (hűbérúr, nemesi származású hadvezér, állam- és kormányfő), és félhivatalos (rablóbáró, karizmatikus anarchista, dzsipes Jani) Imperatorai, akik előszeretettel értékelik fel önnön tulajdonságaikat és fontosságukat – és ezt előszeretettel kommunikálják ki.

Az tehát, hogy a Razer legújabb, a high-end kategóriába pozícionált egerének az Imperator nevet adta, egyszerre ad információt a cégpolitikáról és a termékbe vetett bizalomról is. Azt súgja, hogy az egérke uralni hivatott a terepet; hogy riválisai még most hódoljanak be, amíg tehetik.

Ennek igazolására agresszív marketingdumát („A Razer Imperator nem egy egyszerű egér, hanem a kezed meghosszabbítása.”), és „mindent bele” gyártástechnológiát alkalmaznak, ami előre jelzi ugyan a termék színvonalát, de a magas árat ugyancsak predesztinálja.

Ennek tudatában a teszt is azt hivatott eldönteni: alkalmas-e az egér, hogy rögtön a csúcsra törjön, és ott befészkelje magát? Ezért pedig kicsit hosszabb terjedelmet is megér a boncolás.

A konkrét tulajdonságok előtt azonban meg kell említeni egy véleményem szerint nem túl szerencsés körülményt, és ezért már rögtön a teszt elején be is kell árazni a terméket. Bő 18.000 forint az ár, ennyit kell kipengetni, ha Imperatort szeretnénk venni a nagyi karácsonyi pénzéből. Ekkora összegnél viszont méltán lehetnek elvárásaink a doboz tartalmával kapcsolatosan, amit sokáig nagyon jól hoz a Razer. A belső tartó alsó részéhez ragasztott nejlontasak rejti az igen esztétikus, dombornyomott borítékot, amelyben külön, gazdagon illusztrált használati utasítás van PC és MAC felhasználóknak (mert mindkét platform támogatott). Van még matrica a márkapreferencia kifejezésre juttatására és ajándék, kipattintható Razeres poháralátét, saját használati utasítással (ahol a fogyasztást a „go kick some ass” lépés követi… szintén nem szerencsés, még ha ők csak a játékra gondoltak, akkor sem).

Ami viszont nincs, az a driver CD-je! Nézem még egyszer, biztos én vagyok a debil, ott kell, hogy legyen az… de nincs! Aztán megnézem a dobozt és a honlapot is: a hardver szükségletek között ott virít az internet-kapcsolat, a driver telepítéshez – gyakorlatilag a letöltéshez. Hát nem tudom, mibe kerül 2009-ben egy driver CD tömeggyártása, de nem hiszem, hogy veszteségessé tette volna a terméket. Értem én, hogy manapság már szinte senki sem bontja ki a mellékelt lemez borítékját, hanem zsigerből megy fel a gyártó honlapjára, legújabb verzió, stb., de azért biztos akad majd, akinek első közös perceit új egerével ez megkeseríti. Vagy, ha mindenképp spórolni akarnak / feleslegesnek tartják a melléklést, lehetne kihelyezni 10-20 darabot a kereskedőkhöz, akik majd felajánlják azt a kedves vevőnek, ha igényli… ez is egy törődés, egy plusz, ami 18.000-ért bele is férhetne.

Na de ennyit az előzetes puffogásomról, letöltöttem, telepítettem, nézzük milyen:

A mottó: control, comfort, customized!

A Razer (most is) kiemelkedő pontosságot, precizitást; összetéveszthetetlen ergonómiát és dizájnt; megbízható és aprólékosan beállítható működést ígér a vásárlóknak a pénzükért. Vegyük ezeket sorra:

Kontroll, avagy lézer Razer.

Azt, hogy a kézmozdulatainkat extrém pontossággal vegye át az eszköz és villámsebesen dolgozza fel/továbbítsa azokat, lézeres technológiával érik el – és itt már hallom, ahogy szisszennek is sokan. De ez az 5600 DPI érzékenységű, Razer Precision 3.5G elnevezésű lézer szenzor – eddigi csekély tapasztalataim birtokában a lézeres egerek világában – egy igazi mestermű. Hol vannak már a hirtelen mozdulatokra eget, földet bámuló karakterek, az egérpadon „felejtett” 10 centis mozdulatok? Annyira sima, aprólékos és folyamatos az adatáramlás a kezem és a számítógép között, hogy lejjebb is vettem az összes kipróbált játékban az egér érzékenységet (CS 1.6 alatt 1.75-ről 1.25-re!), mert a régi beállításokkal „remegős” volt a mozgás. Kiforrott ez a technológia, a szemünk láttára nőtt fel: bár jó páran még úgy vagyunk vele, mint Ferci bácsi a váltóval szerelt biciklivel: „trógerság ez, a régi bevált, nem is értem, mit erőltetik”.

Az 1.000 Hz-es működés, és az 1 milliszekundumos válaszidő szinte kötelező elem ebben a kategóriában, akárcsak az űrsiklónak is merész gyorsulási adatok (itt épp 50g, ami épp 508 cm/mp… 304,8 m/perc… 18,288 km/óra gyorsulás). A 7 láb hosszú, minőségien burkolt és sodort, üvegszálas kábel és az arannyal bevont csatlakozó is jelzi, hogy nem fukarkodtak a raktárkészlettel a gyárban, mikor az adatátvitel tervezése és kivitelezése volt soron.

A pontosság és a konstans teljesítmény jellemzi az egeret – nem tudtam olyan funkciót, vagy felhasználási területet találni, ami akár csak egy pillanatra is megingatta volna.

Komfort.

Válasszuk itt külön az egér felső, illetve alsó részét, egy közbeiktatott kitérővel. A tetőt csak dicsérni lehet: a príma tapintású, csúszásmentes felület jó fogású, az ergonómia példás. A nagyméretű gombok a felhasználók kis mértékben eltérő kéztartását is jól kiszolgálják, egy Imperatort használónak nem kell másképp tartani a kezét, mint ahogy a legkényelmesebb neki.  A görgő jól pozícionált, kellemes tapintású.

A két rész között kell említeni az oldalsó gombokat, amik egy komoly, máshol eddig nem látott újítást hordoznak: egy sínen csúsztathatók előre, hátra, az egér alján található kioldógomb segítségével. 5 lehetséges pozícióban lehet őket rögzíteni, és bár a végpontok nincsenek 2 centire egymástól, egy beállítás, és az oldalsó gombok nem „megszokható”, hanem „tökéletes” helyen vannak. Marha nagy ötlet, most, hogy ismerem, már nem is értem, hogy nem találták ezt ki eddig.

Sajnos az eddigi felhőtlen hangulatomat az egérke alsó traktusa kicsit beárnyékolja. Látványra rendkívül szép az a műanyag, amit ide választottak, de a tapintása egyszerűen nem az igazi. A lakkozott felülethez hozzáérve azonnal olyan érzésem lett, hogy izzad az ujjam; ettől pár perc alatt el lehet vonatkoztatni, de a következő használatkor megint zavarni fog. Érthetetlen, hogy egy ilyen tervezési mesterműnél miért nem a több helyen már bizonyított csúszásmentes anyagokkal dolgoztak – elég, ha csak a közelmúltban tesztelt Roccat Kova-ra utalok vissza, ami 1 (2?) árkategóriával lejjebb is príma oldalsó csúszásmentes területekkel rendelkezett.

Egyediség, beállítások:

A nem kapott, hanem letöltött driver még 1.0-ás verzió, ettől biztosan lesz még sokkal jobb is, de már jelen állapotában is könnyen használható. Akinek volt már Razer egere, könnyen navigál majd az oldalak és funkciók sokasága között. A gombok funkcióinak, az 5 lépcsőben, menet közben állítható érzékenységnek, vagy épp a bonyolult makrók beállíthatósága már szinte alapfunkciók. Mivel mindenki úgyis magához kell, hogy állítsa az egerét, a saját rendszerébe és felhasználási szokásaiba kell, hogy integrálja, legyen elég ide annyi, hogy ezt a cég korábbi modelljeihez hasonlóan támogatja az Imperator. Ami új (újabb), az a beépített memória, ami a saját beállítások menthetőségét, szállíthatóságát teszi lehetővé… annak, akinek erre szüksége van.

Ide illik be a megjelenés, ami tényleg az uralkodó osztály jegyeit hozza. Kellően komoly alapforma és fekete szín, arany ékszer a csatlakozó. Ugyanakkor nem akar beolvadni, eltűnni… mindenkinek tudnia kell, hogy ott van; ezt pedig a fényei biztosítják. A működés közben a görgő két oldalán körben végigfutó kék fénycsíkok a gombok belső felét is megvilágítják, amivel egészen egyedi és kellően impozáns megjelenést adnak. Ezt fejeli meg a felső középső részen kialakított nagy Razer logo, ami kék háttérvilágítása révén tűnik elő és hamvad el, pulzálva jelzi, hogy mely cég zászlaja alatt vonul csatába az igényes gamerek kegyeiért.

Ha röviden össze kellene foglalni a szerzett tapasztalatokat, akkor azt mondanám, fájt a szívem, mikor átadtam Pezának az Imperatort, hogy ő is ismerkedhessen vele kicsit. Tényleg magas ára, és a nem maximális komfortja ellenére is maradandó élmény volt megtapasztalni, mennyit fejlődött a lézeres egerek terén a piac. Aki megengedheti, rohanjon a szakboltba, egy uralkodóház nemes tagját szerezheti meg magának.

Dany

Peza véleménye: A Razer DeathAdder cikket olvasva a CS.hu-n a végén volt egy megjegyzés: „Annyit még végezetül elárulhatok, hogy azok se csüggedjenek, akik inkább a Logitech 518-s formavilágot kedvelik, hisz a Razer számukra is tartogat opciót, ami nem más mint a Razer Imperator”.

Kapásból írtam a megfelelő személynek, hogy mint „ŐS” Logitech-es meg szeretném nézni, tapogatni, ízlelni :D. Az egeret kézbe véve feltűnt, hogy könnyebb az mx518-nál, formára viszont szinte ugyanaz a hasonlóság tapasztalható, mint az előző cikkben szereplő összehasonlításnál. Ami más: amíg Logitech egérnek az oldala volt gumírozott és a teteje fényesebb-csúszós felület, addig a Razer Imperátornál ez pont fordítva van, a teteje gumírozott és az oldala fényes, ez zavart is a játék közben, folyton úgy éreztem ki akar csúszni a kezemből. A játék során, a sensi-met lejjebb kellett vennem, elég nagymértékben, viszont a régi lézer optika betegséget, az ugrálást nem tapasztaltam. Összességében a Logitech forma szerelmeseinek egy alternatív megoldást nyújt a Razer Imperator.